Egy név és egy dátum, melyeket soha nem felejtenek el a motorsport rajongói. Október 23. nekünk, magyar motorsport-kedvelőknek már nem csak a nagy forradalmat (aminek ráadásul épp ma van az 58. évfordulója) jelenti. Nem könnyű erről írni, hiszen a sebek gyakorlatilag még frissek - valószínűleg elolvasni sem lesz sokkal egyszerűbb. Következzen hát SuperSic története.
Marco Simoncelli 1987. január 20-án látta meg a napvilágot az olaszországi Cattolicában, de sokáig Coriano városában élt szüleivel. 7 éves korában kezdte a versenyzést minimotorokkal, és 1996-ban már az Italian Minimoto Championship mezőnyének tagja volt, melyet 1999-ben és 2000-ben meg is nyert. Kiemelkedő tehetségét bizonyítja, hogy az ezredfordulón az Európai Minimotor Bajnokságban is versenyzett, és az előkelő 2. helyen zárta a szezont. A következő évben szintet lépett, és az olasz 125-ösök mezőnyében versenyzett, a nemzeti bajnoki címet újonc évében azonnal elhódította. 2002-ben ugyanezt megtette az Európa Bajnokságon.
2002 augusztusában Marco rajthoz állhatott a MotoGP világbajnokság 125cc-s kategóriájának csehországi versenyén az Aprilia motorokat használó Matteoni Racing színeiben. Itt még a 37-es rajtszámot viselte, élete első GP-versenyén 27. helyen ért célba. A következő versenyen Estorilban már a világbajnoki pontokat érő 13. helyen zárt, ami elég volt ahhoz, hogy 2003-ra teljes szezonos szerződést kapjon a csapatnál. Ekkor kezdte el használni mára legendássá vált 58-as rajtszámát. Első teljes évében 6 versenyen szerzett pontot, legjobb eredménye egy 4. hely volt Valenciában. A bajnokságot 21. helyen zárta. 2004-ben a szintén Apriliás WorldwideRace csapatnál folytatta, ahol a szezon második futamán, Jerezben megszerezte élete első pole pozícióját és első győzelmét is. Végül összetettben 11. helyen végzett. A következő évre Simoncelli maradt a csapatnál, és a nyitófordulón elért 1. helyezése mellet további 5 alkalommal állhatott dobogón, ami az 5. helyet jelentette az év végén.
2006-ban már a 250-esek mezőnyében láthattuk Marcót, a Metis Gilera Team színeiben - itt meg kell jegyezni, hogy évek óta ő volt az első pilóta a 125-ös kategória top8-as rangsorából, aki feljebb léphetett egy szintet. A szezon nagy részében pontokat szerzett, és 10. helyen zárta a bajnokságot. A 2007-es év az előzőhöz hasonlóan telt. 2008-ban aztán megtört a jég, Mugelloban nyerni tudott, ahogy 6 másik helyszínen is (Barcelona, Sachsenring, Brno, Indianapolis, Estoril, Phillip Island), és 38 ponttal Álvaro Bautista előtt megnyerte a MotoGP 250-es kategóriájának világbajnoki címét. 2009-ben két futam erejéig Apriliára váltott, méghozzá a Superbike Világbajnokság imolai fordulóján. A második sorba kvalifikálta magát, és ugyan az első versenyen nem ért célba, a másodikon az előkelő 3. helyet szerezte meg. Ahogyan a MotoGP 2501cc-s kategóriájának összetettjében is - annak ellenére, hogy a legtöbb dobogós helyezést és legtöbb győzelmet érte el. Június 25-én nyilvánosságra hozták, hogy SuperSic a 2010-es évet már a királykategóriás Gresini Honda csapatában fogja tölteni.
2010-ben tehát már példaképe, az aktuális címvédő Valentino Rossi ellen versenyezhetett, és ugyan két futam kivételével (Barcelona, Laguna Seca) mindenhol pontot szerzett, legjobb eredménye egy 4. hely volt Estorilban és az összetett pontverseny 8. helyén zárt. A 2011-es szezont remekül kezdte, Katarban rögtön az 5. helyen intették le. Ugyan Jerezben, Estorilban, Silverstoneban és Laguna Secaban idő előtt fejezte be a futamokat, Assenben egy 9., a Sachsenringen és Barcelonában (ahol pole pozícióból rajtolt) egy-egy 6., Le Mansban és Mugelloban további két 5. helyezést szállított csapatának, rendre csapattársa, Hiroshi Aoyama előtt végezve. Augusztus 14-én aztán Brnoban életében először felállhatott a MotoGP dobogójára Casey Stoner és Andrea Dovizioso mellé. Indianapolisban nyújtotta azévi leggyengébb teljesítményét, mindössze 3 pontot szerzett. Misanoban, Aragóniában és Motegiben épphogy lemaradt a dobogóról, amire Phillip Islanden szintén Stoner és Dovi társaságában állhatott fel újra, de itt már a középső fokára.
Ausztráliai 2. helye erőt adott Sicnek, Malajziában az első két szabadedzést 4., a szombatit pedig már 2. helyen zárta 265 ezredmásodperc hátránnyal Dani Pedrosa mögött. Az időmérőn 5. helyre kvalifikálta magát, 2'02.105-ös idővel, 0.643 lemaradással a pole pozíciót megszerző Pedrosaval szemben.
2011. október 23-a átlagos versenynapnak indult. A pálya száraz volt, sütött a nap. A Warm Upon Marco a 7. helyet szerezte meg, majd gond nélkül lebonyolították a 125-ösök versenyét. A Moto2-ben 17 kör után piros zászlót lengettek, Axel Pons és Kenny Noyes balesete miatt. A MotoGP mezőnye annak rendje és módja szerint rajtolt el, aztán a 2. körben megtörtént a tragédia. A 11-es kanyarban a 4. helyen motorozó SuperSic elvesztette az irányítást Hondája felett, és keresztbe csúszott a pályán. Az olaszt sajnos két versenyző is eltalálta: Colin Edwards, valamint személyes jó barátja: Valentino Rossi. Edwards az ütközés következtében elesett, de azonnal két lábra állt, és amit akkor látott - és mi, nézők is láttunk - az már előrevetítette a szörnyű következményeket: Marco Simoncelli mozdulatlan teste mellett hevert bukósisakja. A leeső sisak ténye nagyon, nagyon rossz előérzetet keltett mindenkiben. Rossi ugyan motorján maradt, de a következő kanyarból hátranézve ő is meglátta barátját, és ekkor valószínűleg már el is eredtek a könnyei. Természetesen a futamot piros zászlóval azonnal leintették, a versenyzők és a csapatok a paddockban várták a híreket. Simoncellit azonnal az orvosi központba szállították, és helyi idő szerint 16:56-kor - szűk egy órával a baleset után - bejelentették a szomorú hírt: 2008 250-es világbajnoka távozott az örök versenypályákra. Alig egy hét telt el Dan Wheldon halála óta. Később kiderült, hogy Simoncelli fejét, nyakát és mellkasát súlyos trauma érte az ütközéskor. Mindössze 24 éves volt.
Simoncelli temetésére október 27-én került sor Corianoban, melyen 20000 ember rótta le tiszteletét.
Valentino Rossi a következőket nyilatkozta a történtek után: "Örökké vádolni fogom magam, és az elmúlt órákban az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a versenyzést, hiszen bárhol is motorozok, Marcót mindig magam előtt látom majd. Együtt örültünk és bánkódtunk, közösen éltünk a lakóautóban, boldogan rúgtuk a labdát. Mintha az öcsémet vesztettem volna el."
2012. június 8-án a San Marino-i versenypályát hivatalosan is átnevezték Sic tiszteletére.
Simoncelli tragédiája nem csak a motorsport világát rázta meg.
2014-ben az olaszt beiktatták a MotoGP Hírességek Csarnokába.
Simoncelli sok tekintetben hasonlított Rossira: rettentően közvetlen, vicces kedvű figura volt, ennek ellenére nagyon megosztó személyiség is, nem utolsó sorban pedig hatalmas tehetség. Leginkább Jorge Lorenzoval való ellentéte híresült el.
Emléked örökké élni fog, nyugodj békében, SuperSic!
